Angelot Maudite
( a vers neve
by White Hope Leonard )
Bukott Angyal vagyok,
Mindig többet
akarok.
Szárnyatépett
angyali lény,
Nem tudja
már többé, milyen a fény.
Sötét
világban bujkál,
Árva
gyerekeket dajkál.
Tóparton
üldögél, egyedül,
némán,
Gondolkodik a
világ dolgán.
Könnyes
szemmel nézi az emberi népet,
Nézi, hogy
kit mi éltet.
Elveszve egy idegen
közösségben,
Nem találja
célját éltében.
Sötét
alak álldogál a vasúti híd
szélén,
A mélybe
néz, valami csillog szeme
sötétjén.
Rálép
a sínre, úgy egyensúlyoz,
Útban van ő
igaz halálához.
Nem fél, nem
rémült meg,
Az istenekhez
azért még imát rebeg.
A híd
közepéhez élve,
Kihajol
sóhajtva a mélybe.
Lassan
feláll a korlátra,
Könnyes
szemmel vágyik a halálra,
De a Nornák
nem adnak semmi esélyt rája.
|