Keserves élet, miért büntetsz engem,
Miért vetted el egyetlen szerelmem?
Nem ér már többet semmit a létem,
Eldobom immár hát éltem,
S átadom magam a Halál karjaiba éppen.

Csak hív, hívogat, kezét nyújtja felém,
gyere te gyönyörű lány, légy az enyém!
S egy sínre vezet, Aztán megfogja másik kezemet,
finoman leültet, ölébe húz, és nevet. 
Csókot ad számra, és ragyog a fény,
robog a vonat, e csodás tünemény.

Közeledik gyorsan felém,
Már csak egy pillanat és enyém, Enyém az örök lét, 
Más nem veheti már el, ez a tét.
Egy rövid pillanat csupán, és végem,
Kinyitom szemem, s lebegek a fekete térben.

Két ajtó előttem, 
Döntenem kell, hol vár új létem.
Szívem hevesen kalapál, Merre vagy kedvesem? 
Adj jelet, vagy a Halálnak párja leszek!
Itt vagy hát, úgy én is a mennybe megyek!
De valami húz, követel engemet!

Ez a halál, engem akar, legyek vele,
Hogy legyek társa, örök szerelme...
Viszlát édesem, az ég legyen veled, 
Nem látsz többé, csak a lelkemet,
De találkozunk talán még, Ha látogatóba jő a halál, 
én mindig mellette leszek!

Ajánlott zene a vershez: Apocalyptica - Bittersweet (énekel benne a Rasmus Lauri-ja is )

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés